2017. június 16. péntek

10 Búcsú az ovitól...

Tegnap nagyon elkeseredtem.

Endrémért mentem az oviba. Kicsi Endre nem igazán szeretett volna hazajönni, mert a srácokkal találtak egy cuki tücsköt.

Andi Óvónénivel amíg a biológiaóra végét vártam, beszélgetni kezdtünk. Érdekes témát vetett fel, mondván, lassan Endre kikerül a szárnyaik alól. Elmondta, hogy egy meglehetősen fura megfigyelésre tett szert. Bár Tibi elég sűrűn jár Endréért az oviba, és személyiségéből adódóan Tibi erősen középponti figurának tűnik, meglepő az Óvó nénik számára, hogy Endre ha a családjával kapcsolatos élményeiről mesél, mindig csak Anya, Tamara és az Anyós neve jön ki a kis szájából.

Ezért Andi néni megkérdezte tőle valamelyik nap, hogy mi van Apával.

- Áááá, semmi. - Válaszolta a kislegény.

- De mégis, hiszen láttuk facen, hogy a kalandparkban is voltatok mindannyian. Mit csináltok otthon, mikor Apa visz haza?

- Apu a garázsban dohányzik, én meg mesét nézek.

 

És ez sajnos tényleg így van. Vagy még ígyebb. Minden nap. És nem én adom a szájába. Mert nem hülye, csak kicsi. :(

0 hozzászólás
2017. június 12. hétfő

9 Karcsi visszatért... és semmit se változott...

Tudtam, hogy hamarosan meg fog keresni. Érdekes módon az utóbbi időben megint minden facebook bejegyzésemet tetszikeli...

És igen... pénteken rám írt Viberen. Azt hiszem, ezt nem tudom leírni se, annyira ledöbbentett. Bemásolom a lementett beszélgetésünket... Az agyam eldobom...

09/06/2017,14:56:53,Ő,Egyébként milyen a kedved mostanában?
09/06/2017,15:05:16,Ő,Otthon vagy már?
09/06/2017,16:00:53,Ő,Majd szeretnék beszélni veled egy "komolyabb" dologról
09/06/2017,16:18:25,Ő,Nem vagyok egyedül
09/06/2017,16:32:23,Ő,Mindegy ezt még gyorsan leírom. Ne bántódj meg. Nem olyan régen álmodtam egy dologról. Ami megint nem megy ki a fejemből. Elmondtam volna mikor arra jártam de nem volt idő rá. Ezért most így szeretnélek egy játékra kérni. Igazából ez egy nagyon régi történet, nem rád/ránk íródott de nem lett teljesen kivitelezve. újabban szó szerint gyötör a téma. Kérdésedre: Azért téged mert bizom a teljes titoktartásban. Ez mindennél szigorúbban titkos és magán ügy
09/06/2017,16:34:18,Én,Hmmmmm. Nagyon titokzatos... mi az?
09/06/2017,16:35:12,Ő,Még nem tudom hogy kivitelezésre adjam e. Ezt teljesen őszintén mondom.
09/06/2017,16:36:26,Ő,Sejtésed lehet tán. De tényleg borzasztóan tanácstalan vagyok.
09/06/2017,16:36:50,Én,Fogalmam sincs. Bökd már ki!
09/06/2017,16:37:31,Ő,Mhhhh... Nem tudom.
09/06/2017,16:41:07,Én,Csaaaabiiii! Mi van? Megijesztesz. Tudunk egymásról annyi mindent. Döntsd el hogy el akarod-e mondani vagy sem.
09/06/2017,16:43:17,Ő,Nem parázz
09/06/2017,16:43:38,Ő,Nem baj van vagy ilyesmi
09/06/2017,16:44:08,Ő,Egyszerűen csak örlődöm a dolgon
09/06/2017,16:44:29,Én,??
09/06/2017,16:45:19,Ő,Igazán azt se tudom van e értelme. Ténykeg tipped sincs?
09/06/2017,16:46:49,Ő,Valamiért azt hittem rávágsz valamit.
09/06/2017,16:48:17,Ő,Kissé kínos is ez nekem
09/06/2017,16:52:21,Én,Nem tudom, mit szeretnél. Tényleg. Azzal kapcsolatos ami volt köztünk?
09/06/2017,16:56:08,Ő,Nem egészen. Ahhoz semmi köze. Mert ez nem úgy rolunk szól. De a játék maga olyan töltetű. Ezért is bizonytalankodom. Viszont csak benned tudnék bízni hozzá.
09/06/2017,16:56:45,Én,Mindjad. Felhívjalak?
09/06/2017,16:59:01,Ő,Ne. Majd írásban kommunikálunk. Erika bármikor megjöhet. Akkor meg egyáltalán nem vagyok kommunikatív
09/06/2017,17:00:22,Én,Jó. De most a dechatlonban vásarolok. Megyek a kasszához. Ha hazaérek én nem tudok beszélni. úgyhigy szedd össze magad.
09/06/2017,17:04:38,Ő,Nos a lényeg. A játék/dolog maga frankón régi. Egy vágy féle ami részben pipa lett. Nem tudom miért jutott eszembe. De úgy motoszkál hogy kivitelezném talán teljesen. Abszolút 18+ a dolog előre szólok.
09/06/2017,17:06:19,Én,Igen
09/06/2017,17:08:15,Ő,úgy érzem/gondolom egyszeri történet. Semmi érzelmi szál, nem beszélnénk róla soha. De soha. Én sem foglalkoznék vele többet ez szinte biztos
09/06/2017,17:08:16,Én,Már vezetek
09/06/2017,17:08:22,Ő,Ok
09/06/2017,17:08:44,Én,Olvaslak közben
09/06/2017,17:11:23,Ő,Ha érdekel akkor maga a dolog egyszerű és semmi durva nincs benne. Semmi brutális. Két max három apróság kell.
09/06/2017,17:12:05,Én,Ird
09/06/2017,17:12:58,Ő,Csak biztonságos idő és tér.
09/06/2017,17:13:22,Ő,Van mondjuk fekete magas sarkú cipőd?
09/06/2017,17:13:39,Én,Persze
09/06/2017,17:14:23,Ő,Jó
09/06/2017,17:16:34,Ő,Én beszereznék egy fekete combfixet is mert ez volt az egyik fő elem.
09/06/2017,17:18:33,Én,Itt vagyok az utcánkban. Kikapcsolom a netemet. Majd nyugis pillanatban olvaslak. Írd.
09/06/2017,17:19:10,Ő,És a lényeg még: A történések közben letakarnám a szemed.
09/06/2017,17:21:21,Ő,Ez végig maradna. A lényeg talán hogy én végül is irányítanám a dolgokat. Semmi külön beszéd, én mondanék mindent mint és hogy történjen, mit csináljál.
09/06/2017,17:26:26,Ő,Mint írtam már ez nem most "írodott" cselekmény. Nem is rád szabott. Tényleg mivel piszkál ezért mondtam el, kérdezlek. Nem akarnék neked hozakodni de ezt jelezve már: Szigorú magánügy
09/06/2017,17:30:35,Ő,Mondjuk még az érdekes lehet mi az amit kb. abszolút nem tennél meg. Persze semmilyen abnormális dogra nem gondolok én sem.
09/06/2017,17:51:40,Ő,Megjött Erika
09/06/2017,17:52:14,Ő,Írd le azért a választ a kérdésre
09/06/2017,17:52:50,Ő,Sajnálom ha esetleg kellemetlen
09/06/2017,18:44:50,Én,Nem. Illetve nem úgy ahogy tartasz tőle. De miért nem Erikával?
09/06/2017,18:45:01,Én,Abszolut nem aberrált.
09/06/2017,19:33:56,Ő,Mert nem akarok vele semmi olyat ilyen téren amit másra terveztem.
09/06/2017,19:34:07,Ő,Vagy hasonló röviden
09/06/2017,19:34:59,Ő,Arra értettem az aberáltat hogy semmi olyat nem kérnék tennék ami ez a kazegória.
09/06/2017,19:35:29,Ő,Nem írtál a kérdésre.
09/06/2017,19:36:43,Ő,Ne lelkis témaként kezelendő. Amúgy nem is érzem rossznak a dolgot
09/06/2017,19:38:31,Én,Igazán izgató. Alapvetően nem lenne benne gondom. Te is írtad, nem velem akarzad volna te sem. De nekem kell egy kis érzelem is. Ami korábban megvolt. Már nem olyan van. Nem tudok lefeküdni bárkivel.
09/06/2017,19:40:27,Én,Nem igazán lelkis kérdésként kezelem. De nem vagyok szexjátékszer.
09/06/2017,19:40:58,Én,Nem bunkóságból írom, félre ne érts, inkább őszintén és nyiltan.
09/06/2017,19:42:12,Ő,Tudom. Nem is tekintelek annak. Igen ezt gondoltam hogy nem egyszerű! De szerintem jó lenne. Szeretném ha benne lennél úgy érzem. Azért is írtam azt mert te van hogy szemérmesebb vagy. De itt ez sem lenne gond.
09/06/2017,19:43:36,Ő,Csak egyszer lenne, és többet nem kérnék ilyet. Képzelheted mi dúl bennem ha ezt most leírtam neked és megkérlek rá
09/06/2017,19:44:55,Én,Nem tudom mit írjak. Szerettelek. Korábban szó nélkül.
09/06/2017,19:45:42,Ő,Tudom, tudom. Ez para helyzet elismerem
09/06/2017,19:47:26,Ő,Addig legalább a választ írd meg hogy tisztában legyek vele. Abban semmi nincs. Tényleg bocsi ezért
09/06/2017,19:47:56,Én,Ne haragudj, de nem. Sajnálom.
09/06/2017,19:48:58,Én,És te is leírtad. Csak egy alkalmat akarsz, hogy egy vágyadat kiéld. Ez nem én vagyok.
09/06/2017,19:49:33,Ő,Jobb lenne több alkalom? Az bonyodalmat szülne. Nem?!
09/06/2017,19:50:33,Én,Biztos van, aki vállalja saját magamért a bonyodalmat.
09/06/2017,19:51:22,Ő,Elhiszem. De kérlek szánj meg. Nem állítom az ellenkezőjét. De ha most ebből viszonyt csinálnánk jobb lenne?
09/06/2017,19:52:50,Én,Lehet hogy önző vagyok, de ez már így lesz.
09/06/2017,19:53:14,Ő,Azért elárul valamit mennyire bízom benned hogy neked nyíltan megírtam ezt is. Ez csak számít
09/06/2017,19:53:22,Ő,Nem vagy önző
09/06/2017,19:53:47,Én,Köszönöm. Tomi felfigyelt ne írj. Majd jelentjezem.
09/06/2017,19:53:52,Én,Ne írj
10/06/2017,10:35:01,Ő,Tudom.... Tudom..... De majd valahogy titkos módon kezeled és eltudod olvasni. Sokat gondolkodtam este még és lehet hülyeséget csináltam. De nem tudok elég nagy hangsúlyt tenni arra hogy bizok benned
10/06/2017,10:39:22,Én,Tudod mi fáj a legjobban? Hogy "egyszerűen csak hozzám fordultál". Hogy tegnap többször is leírtad, hogy ez nem kettőnkről szól. Tudom, hogy megbízol bennem. És tudom, hogy talán nehéz volt leírnod. És
10/06/2017,10:42:24,Én,Nem haragszom rád. Nincs bennem rossz érzés. De már nem sok minden maradt bennem, csak az önbecsülésem.
10/06/2017,10:44:51,Ő,Mert nem úgy kettőnkről szól! Hidd el tényleg sajnálom. De ez most akkor is más akár hogy is nézem. Szépen kérlek. Nem fájdalom okozása volt a cél. Majdnem esedezem. Rossz érzés nekem is. Ne haragudj rám
10/06/2017,13:32:37,Én,Mióta agyalsz ezen?
10/06/2017,18:56:29,Ő,Huhh
10/06/2017,18:56:41,Ő,Talán néhány hete
10/06/2017,18:57:01,Ő,Nek olyan rég lett intenzív a dolog
10/06/2017,20:28:40,Ő,Miért kérdezted egyébként?
10/06/2017,20:47:03,Én,Mert érdekelt.
10/06/2017,20:47:51,Én,Hogy mennyi idő alatt kerestél meg.
10/06/2017,21:29:10,Ő,Világos
10/06/2017,21:30:44,Ő,Egyébként kicsit még jobban érdekel. Hogy nemet mondtál ez picit még inkább motoszkáló lett
10/06/2017,21:31:55,Ő,De légyszíves mondj igent
10/06/2017,21:32:44,Én,Hihetetlen vagy!
10/06/2017,21:51:56,Ő,Tudom
10/06/2017,21:52:20,Ő,Ezért is mondj igent
10/06/2017,22:08:47,Én,Nem hiszem, hogy meg tudod változtatni a véleményem.
10/06/2017,22:10:41,Ő,Ne már. Rettenetesen szeretném hogy igent mondj
10/06/2017,22:09:29,Én,Matrica
10/06/2017,22:33:46,Ő,Vicces de eszembe jutott még valami
10/06/2017,22:34:06,Ő,És ez igazán ránk vonatkozó lenne
10/06/2017,22:40:36,Ő,De ezen felül is van ami pluszban előjött. Durva mert ez meglep
11/06/2017,00:19:55,Én,Mi?
11/06/2017,08:51:36,Ő,Egy kis kiegészítés lenne a mókában. Van valamid ami részt vehetne.. Ami beugrott azt tényleg rád/ránk szabott
11/06/2017,08:52:05,Én,?
11/06/2017,08:53:55,Én,Melyikre gondolsz?
11/06/2017,08:55:57,Ő,Nézd. Én totál oda lennék ezért az egészért. Baromira rossz, szeretnélek érinteni mert van egy sejtésem milyen pöpecen mutatnál.
11/06/2017,09:09:08,Én,Figyelj Csabi. Lehettél volna nekem a minden. De szinte csak addig kellettem, amíg megszereztél. És tudom, mit válaszolnál. Az akkori körülményeidet. Oké. Igen. Nehéz volt neked is. De amikor újra kezdtél velem beszélni, akkor is csak olyankor kerestél, ha neked kellett valami.
11/06/2017,09:18:11,Én,És továbbra is szívesen leszek barátod, segitek, ha tudok, csak vedd észre, hogy nekem is fájhatnak dolgok. Hogy nagyon is szükségem van valakire. Nem fogok/tudok mindig csak adni.
11/06/2017,10:45:51,Ő,Teljesen megértem. Nem értek mindennel egyet de nem mentegetek semmit. Tudom hogy fájhatnak dolgok. De mit tudnék tenni hogy jobb legyen?! Megkérni is mindenképp téged kértelek volna meg
11/06/2017,14:21:33,Én,Csak add magad. Mint régen. Legyél figyelmes, kedves és jókedvű. Első körben talán...
11/06/2017,19:18:51,Ő,Én most is olyan vagyok. Csak elfoglaltabb lettem. Muszáj csinálni, építeni a dolgokat. Előre szeretnék haladni mind ezt stabilan.
11/06/2017,19:20:12,Ő,Jó lenne ha meg gondolnád magad. Javítana a kiegyensúlyozottságomon is.
11/06/2017,19:20:28,Én,és megint csak te...
11/06/2017,19:22:08,Ő,Nem

Hát így ennyi. Ha valaki lovag, akkor az minden körülmények között az... :D :D :D

0 hozzászólás
2017. június 1. csütörtök

8 A nagy rejtély

Hihetetlen és meglepő dolog történt. A telefonom önálló életre kelt.

Pont Lujzi telefonszáma törlődött belőle. Ilyet még nem láttam. De hiszek a véletlenekben. Így nem volt bennem semmi hátsó szándék, mikor megemlítettem a furcsa eseményt Tibinek...

Ő azonnal rávágta, hogy nem ő törölte ki. Gyorsan meg is nyugtattam, elmondtam neki, egy pillanatig se gyanakodtam rá. Ugyanis nem gondolom, hogy ennyire hülye lenne. Tudja, hogy  szinte mindennap beszélek Lujzival, és a viber tárolta a számot.

Ezzel téma lezárva.

0 hozzászólás
2017. május 4. csütörtök

3 Karcsi

Karcsihoz is nagyon régi kapcsolat fűz. Érdekes, hogy a pasik a múltamból támadnak fel. Ez baromság. A múlt azt hiszem sose lehet jövő... Hogy én milyen bölcs tudok lenni utólag...

Karcsi diák volt abban a magángimiben, ahol iskolatitkár voltam. 4 évvel fiatalabb nálam. Akkor még sokat számított az a 4 év. Ő akkor volt 17 éves, én 21. Bár tudtam, hogy Karcsi igencsak vágyakozik utánam, de nem tudtam őt komolyan venni. Miután szakítottam Balázzsal és visszaköltöztem Pestre, minden egyes reggel és sokszor délután is együtt buszoztunk haza az egy órás úton Pestig. Rengeteget beszélgettünk és ökörködtünk. Ő sokszor megérintett "véletlenül", de igyekeztem soha nem adni alá a lovat.

Aztán eljöttem a gimiből. Karcsi valahogy mégse tűnt el az életemből. Félévente, évente megjelent.  Mindig találkoztunk, beszélgettünk, ő mindig éreztette, hogy ott vagyok a porondon nála. Persze tudta, hogy van gondom Tibivel. (12 éve vagyunk együtt, ez sose működött) De én nem akartam tőle soha semmit, mert nem tartottam volna tisztességesnek vele szemben, hogy nálam másodhegedűs legyen.

Tibi is tudta, hogy bejövök Karcsinak, de hát nem is volt nehéz ezt megállapítani. Volt is egy szemét húzása, amikor az esküvőnkre meghívta a tudtom nélkül. Azt hittem, elájulok, amikor talpig menyasszonyi cuccban a házasságkötő sarkán szembe jött velem.

Végre becsajozott. Az első komolyabb kapcsolata, akiről nekem is sokat mesélt. Elhatároztam, hogy elhívom őt megint magunkhoz. MÁr többször aludt nálunk, Tibivel is jóban volt. Miután megbeszéltük, hogy jön, kértem, hogy a barátnőjét is hozza el, kíváncsi vagyok rá.

Amikor megérkeztek, még Tibi is észrevette hamarosan hogy külsőre és belsőre is nagyon hasonlít rám a lány. Szóvá is tette...

Mivel itt lehetek teljesen őszinte, sőt, pont ez a lényeg benne, így leírom, hogy kicsit féltékeny is voltam. De hát én akartam... El is határoztam, hogy többet nem fogom keresni Karcsit. Legyen boldog, több, mint egy éve együtt vannak, úgy látszik, megtalálta a boldogságát.

Amíg a többiek kint a garázsban beszélgettek, hülyéskedtek és (legalábbis a fiúk) ittak, én inkább bementem Endréhez a szobájába játszani vele. Később Ők is bejöttek a házba, Tibi elkezdte a gépen mutogatni nekik az esküvői fényképeinket és videóinkat. Karcsi megunta, bejött hozzánk. Leült a földre mellénk, és ő is elkezdett játszani velünk. Egyre többször éreztem, hogy engem néz közben. Mivel mindhárman elég kis körben, közel ültünk egymáshoz, néha-néha "véletlen" végigsimított hol a lábamon, hol a karomon. Gondoltam, ezt már csak megszokásból csinálja, így nagyon zavart. Félszavakkal, hogy Endre ne értse, elmondta, hogy hasonló gondjai vannak a barátnőjével szexuálisan, mint nekem a Tibivel. Nem tudtam, hogy elhiggyem vagy se.

Mikor Endrét letettem aludni, melléfeküdtem én is a franciaágyba, ahol jóideje már nem a férjemmel, hanem a gyerekemmel alszom. Hallgattam a többiek kintről beszűrődő hangját és nevetését, és még magányosabban, még rosszabbul éreztem magam. El is határoztam, hogy már nem fogok kimenni hozzájuk, inkább alszom a gyerekkel. De nem tudtam elaludni, a gondolataim ezer felé szárnyaltak. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki jön a hálószoba felé. Tibi lépteit megismerem, tudtam, hogy nem ő az. De mégis határozott mozdulatokkal jött az illető. A barátnő először volt nálunk, és a villany mindenhol le volt kapcsolva. Nem volt nehéz kitalálni, ki keres engem.

Lehunytam a szememet és úgy tettem, mintha én is elaludtam volna. Nem volt kedvem még az ő lelkét is ápolni... Leült az ágy mellé a földre. Néma csendben ült mellettem, majd elkezdte a kezemet és a karomat simogatni. Nem tudom, hogy észrevette-e, hogy nem alszom, mindenesetre elkezdett halkan beszélni hozzám. Elkezdte mondani nekem, hogy ő mindig is szerelmes volt belém... hahaha, mintha nem tudtam volna..., hogy vágyott rám. Hogy fájt neki, amikor látta, hogy szomorú vagyok. Hogy hiába van itt a barátnője, nem tud mellette lenni, ha tudja, hogy én is a közelben vagyok.

Megfordultam, kinyitottam a szemem, én is megfogtam a kezét. Halkan beszélgetni kezdtünk, úgy, ahogy korábban még soha. Elmondtam neki, hogy jól esett, hogy utánam jött. Ha nem tette volna, valószínűleg kiléptem volna az életéből. Ezen nagyon meglepődött. Elmondtam, hogy tudtam végig, hogy vágyik rám. Egyértelmű volt már a gimiben is. Még az igazgatónő is szóvá tette nekem több alkalommal. Szinte senkivel se tartom onnan a kapcsolatot, vele mégis. És ez se véletlen, általában ő keresett engem. Ő az egyetlen, aki személyesen ismeri a gyerekemet, és járt az otthonomban abból a környezetből. Elmondtam, hogy sokáig gyerekként tekintettem rá, de már egy ideje feltűnt nekem is, hogy észrevétlenül férfi lett belőle. Nem akartam felé közelíteni, mert nem akartam, hogy második legyen nálam. Önálló, független, nem lenne tőlem tisztességes. Ő is nagyon sok mindent mesélt nekem. Végig ott maradt, míg a párjaink be nem jöttek lefeküdni aludni.

Másnap reggel alig bírt felkelni. Kihívtam a ház takarásába az udvarra, és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, majd újra és újra megcsókolt.  Utána közösen öten kimentünk a piacra nézelődni. Ahányszor csak tudott, ott is hozzám ért, megsimított a karomon, a fenekemen, a lábamon, mindenhol, ahol "véletlenül" hozzám tudott érni.

Innen kezdve napi százhatvan viber üzi váltás és telefonbeszélgetés zajlott közöttünk. Ő leköltözött a barátnőjéhez Eger mellé egy falucskába. Minden héten feljárt Pestre, és mindig úgy intézte, hogy velem is tudjon találkozni. Imádtam és élveztem.

Egy alkalommal feljött Pestre, és nálunk kötött ki. A világítás szar volt a kocsiján, így az volt az indok, hogy szerelőt keres. A helyi szerelőket végighívtuk, még Tibi is igyekezett szerelőt találni, de a hétvége előtt senki se vállalta a kocsiját. Tibi és Karcsi addig beszélgettek, hogy besötétedett. Mivel a világítás volt rossz a kocsin, Tibi felajánlotta, hogy aludjon nálunk Karcsi. Volt már ilyen ugye többször is, de azóta, hogy szeretők lettünk... Hát izgalmas éjszaka volt. A férjem a hálóban, a pasim a nappaliban...

Aztán Pestről hazafelé éjszaka balesetet szenvedett. Az erdőben elé ugrott egy vad, ő félrerántotta a kormányt, és felborult az autójával. Baja nem esett, batár ósdi mercije volt, de az autó totálkáros lett. Ez több szempontból is a kapcsolatunk végét jelenette. Innentől kezdve nem tudott dolgozni, megszűnt a munkája. (Bár ebben a saját hülyesége is vastagon benne volt). Nem volt autója, így nem tudott Pestre járni. Tömegközlekedéssel ez a távolság egy 4 órás út volt. Mellesleg a telefonja is megsérült, így a kapcsolattartás is nehézzé vált.

Bár én tudtam volna kezelni a helyzetet, hogy ez csak egy átmeneti állapot, de ő leépített. Nagyon nehezen törődtem bele.

Lassacskán fordul a kocka, most megint keresi a társaságomat, de ennyire még én se vagyok hülye. Kétszer ugyanazzal ugyanazt a hibát nem élem meg.

0 hozzászólás
2017. május 3. szerda

7 Az adókonferencia

Márk, aki nem is Márk... Természetesen tudom, hogy az interneten nem biztos, hogy mindenki az, akinek kiadja magát. Viszont én hatósági személyként dolgozom, sok mindenre rálátásom van, amire többnyire mások nem látnak rá. És mivel annyi mindent hallani, lecsekkoltam a lovagomat. Első körben ki is derült, hogy a neve, a címe és a születési ideje nem igazán azonos azzal, amit megadott. De a szex nagyon jó volt vele. Kicsit durva, szorít, tart, nyom, érzem azt, hogy mennyire kíván, és ez számomra nagyon izgató. Bár kicsit furcsállottam, hogy állandóan kéri, hogy használjak csúnya szavakat, mert szerinte az nagyon szexi és izgató, de hát nem vagyunk egyformák. Így hát maradt. Közben emberileg is közelebb kerültünk egymáshoz. Persze finoman a tudtára adtam, hogy tudom, hogy nem volt őszinte velem, pedig nekem az nagyon fontos. Néhány elszólásból arra következtettem, hogy van még titka. Tovább kutakodtam, rájöttem, hogy a barátnője a felesége, és két nagy gyereke van. Megint elmondtam neki, hogy tudom a dolgait és eléggé rosszul esik, hogy nincs jelentősége, mégse mond igazat. Alkalmam volt rá bőven, ugyanis többet beszélgettem vele, mint a férjemmel, és szinte mindent elvicceltünk, rengeteget nevettünk és szórakoztattuk egymás hétköznapi és pikáns heccelésekkel.

Tegnap egy adókonferencián kellett részt vennem, amit a főnököm szervezett. Természetesen presztízskérdés volt, hogy a legvégén a kérdéseknél hülyeségeket ne kérdezzünk még véletlenül se, nehogy a főnök beégjen. Így megkaptam a hálás feladatot, hogy csak én tehetek fel kérdéseket a mi hivatalunk képviseletében. Ez ugye erős odafigyelést igényelt volna, hogy tudjam, mi hangzik el, nehogy olyanra kérdezzek rá, amit amúgy is elmondtak már az előadáson. Sajnos Márk elkezdett nekem pikáns üzeneteket írogatni, így a figyelmem kezdett megoszlani. Bár tudatosan az utolsó sorba ültem, de mellettem így is ültek. Az egyik oldalamon a saját kollégáim, a másik oldalon a szomszédos kerületből kollégák. Márkkal már javában írogattuk a kis izgató-csigázó üzeneteinket egymásnak, mikor láttam, hogy képüzenetet kaptam. Gyanútlanul megnyitottam, ami következtében a telefonomon teljes kijelzőn megjelent az álló férfiassága. Mivel minden irányban kollégák ültek közvetlen mellettem, mint egy moziban, nyakig vörösödtem, és gyorsan a jegyzeteimet rácsaptam a telefonomra. Szempillám alól próbáltam kilesegetni, hogy a kollégák mit vettek észre a magánéletemből...
Gyorsan írogattam neki minden baromságot, hogy a képernyőről minél hamarabb eltűnjön a hatalmas farkának fotója.
Ő persze ezen rettentő jól szórakozott, és érdeklődni kezdett a puncim nedvességének állapotáról, aktuális fazonjáról. Mivel tudom, hogy ő mit szeret, de nekem máshogy kényelmes, a saját ízlésem szerint formáztam meg szeméremdombomat, amit megjátszott sértődéssel vett tudomásul. Incselkedve közöltem vele, hogy ha majd teljesen őszinte lesz, akkor fogom az ő ízlése szerint alakítani a dombocskámat.

A válasz üzenet nem késett. Azt írta, egy utolsó vallomással tartozik, és utána már tényleg nem marad titka előttem. Ezután a következő üzenetet küldte:
"Szeretem a fiúkat is... szeretem a szado-mazo szexet... imádom, ha korbácsolnak... szeretek szenvedni!!! Akkor élvezem igazán, ha a partnerem is elviseli mindezeket!!! Jah, és szeretem a többes felállást... vegyesen, fiú, lány, állat, növény, tárgy, mindegy, csak izgasson!!!! Velem tartasz, szívem?"

Ne felejtsük, mindezt egy adókonferencián, ahol éppen maximálisan figyelnem kéne, hogy a főnöknél minden rendben legyen....

Másfél hónapja vagyok együtt Márkkal, és másnapra beszéltük meg a következő randit, amit heves együttlétnek terveztünk. (Bár valahogy mindig így alakul, mindegy, minek tervezzük)

A korábbi vörösségem a farkának fotója láttán átcsúszott halálsápadtságba, miután az üzenetét elolvastam. Gondolkoztam, hogy erre mit lehetne válaszolni, hogy ne bántsam meg, de ez nekem nem pálya...
Az azonnali válaszaim helyett több perc késéses írtam az választ:
"Megértem, ha kevés vagyok neked. Ennek nagy része nekem sok. Az állat kifejezettem erős. A szado-mazó talán még sejthető is lehetett volna a szorításaidból és mozdulataidból"

A válasza azonnal jött:
"És a többes felállás?"

Mivel ismeri a múltamat, erre gyorsan tudtam válaszolni:
"Nem. Kösz, ebben már volt részem akaratomon kívül."

Utána még küldött két szado-mazo szexképet ismeretlen szereplőkkel.

Engem már a sírás és a rosszullét kerülgetett. Remegtem, ájulás határán voltam, lelkileg nagyon megviselt. Válaszolni se tudtam. Azon gondolkoztam, hogy mondjam le a holnapi találkozót.

Negyed óra üzenetváltás szünet után kaptam a következő üzenetét:
"Na jó, nem húzlak tovább.. elhitted ugye, amiket írtam?"

"Csak szivattál?" kérdeztem vissza megkönnyebbülve, de egyre mérgesebben.

"Nem mondod, hogy bevetted? még a végén én sértődöm meg! Mindezt kiláttad volna belőlem?" Kérdezett vissza.

"Te hülye fasz! Konkrétan elkezdtem félni tőled!" írtam vissza, rettentő mérgesen.

"Basszus! MIndenből hülyeséget csinálsz, ebből pont nem??? Pedig annak szántam, azt hittem, ugrasz rá, és marháskodunk, de pont nem! :( " jött a mentegetőző válasza

Közben a konferencia a végéhez közeledett. Jöttek a kérdések. Remegve álltam fel, mert azt hiszem, sejthető, hogy fogalmam sem volt, mi hangzott el az egész konferencián...

"Holnap visszakapod, ne izgulj.... :D :D :D" válaszoltam meg fél óra múlva, és már tudtam is, mi lesz a bosszúm.

Egyetlen fétisemről ugyanis én sem számoltam be neki... Szeretem a kikötözős szexet...

0 hozzászólás
2017. május 3. szerda

6 Márk, aki nem is Márk...

Lujzival rángatjuk egymást a hülyeségbe. Ez az egyik, amit imádok benne. Jómúltkor én szerettem volna egy új tetoválást magamra. Lujzi azonnal ajánlkozott, hogy elkísér, és ennek eredményeként a lábfején egy helyes kis felirat díszeleg. Nem sokkal később Lujzi szeretett volna egy piercinget. Szinte hihetetlen, hogy nekem is lett ugyanaznap, ugye...?

Nem kis logisztikával végre lefikszálódott a piercing szerzés időpontja. Mindketten nagyon vártuk, Lujzinak a férje is kíváncsi volt, az enyém meg csak volt...

De így van ez jól, mert én is voltam... fenn, az internetes társkeresőn...

Pénteken munka utánra kértünk időpontot, hogy a közeli plázában egyesülhessünk a kicsi ékszereinkkel. Délelőtt rám írt Márk. Néhány udvarias üzenetváltás, és telefonszámcsere.

Közben Lujzival női vihogás, mesélés, piercing, majd ezerrel gyógyszertár keresés, lévén nem mindenki belsőleg fertőtlenít, ugye Tibi?

Közben Márk megkérdezte, tudnánk-e találkozni, csak hogy egy gyors pillantást vessünk egymásra. Miért ne? Péntek van, a lazanap, és Lujzi szokás szerint falaz... Innen is, imádlak! És nem csak ezért.

Tehát találkoztunk. Nagyon kedves, aranyos, udvarias és alacsony (mármint magasságra). Semmi gond, bár én nem vagyok éppen picurka lányka a 172 centimmel. Na mindegy, majd meglátjuk.

Ismerkedtünk. Ez azt jelenti, hogy mindketten meséltünk. Én magamról, Márk meg valaki másról, mint utóbb kiderült.

De a kölcsönös szimpátia meg volt. Olyannyira, hogy naponkon belül újra találkoztunk. És ha már így alakult, valahogy úgy is alakult, hogy nem csak beszélgettünk. Kicsit furcsa a hátsó üléses szerelem, főleg így közel 35 évesen, de meg van a maga hangulata és szórakoztató volta. Bár egy lakótelep parkolója nem igazán az optimális helyszín, de most így alakult.

Márk a társkereső oldala szerint 33 éves. Az első beszélgetésekkor elmondta, hogy 36 éves. Alapvetően a kornak nálam nincs nagy szerepe, ha máshogy stimmelünk, volt már 29 éves is mellettem, nem is olyan régen. De azért gondoltam, rákérdezek, elvégre valamit csak jelent, ha a lovagom még a születési dátumát se tudja. El is mondta, hogy elírás volt az oldalon, csak nem fogalkozott vele, nem javította ki. Segond, mindenki lehet hülye.

Ránézésre kicsit többnek tippeltem, de mondom, nálam a kor nem alap. Beszélgetés közben kiderült, hogy Kőbányán él és van egy barátnője, akivel 8 éve együtt vannak, és kb. 3 hónapja kicsit megromlott a viszonyuk, de még nem akar szétmenni vele. Ezért tudja tolerálni, hogy nekem is van férjem. Oké, ez is rendben van, mire hisztizzek, ha engem is várnak haza, nemde?

Következő randinkat a Kispesti Uszoda elé beszéltük meg, ahová a fiamat hordom úszni. Kicsit furcsállottam, hogy kőbányai létére megkérdezte, hogy az hol van pontosan. Gondoltam egy merészet, és mivel hatósági személyként hozzáférek bizonyos adatokhoz, kicsit csekkoltam.

Nossss. Semmi gyanús. Azt leszámítva, hogy nem Márknak hívják, nem 33 éves, de még csak nem is 36. Jó az 41-nek is. És nem Kőbányán lakik.... Nocsak, ki gondolta volna? Józsefváros... Mindegy, nem szándékozom hozzá költözni.

De mivel a szex jó vele... Végülis lépéselőnyöm van, én tudom, hogy tudom, amit ő úgy tud, hogy nem tudok.  Pár alkalommal még találkoztunk, mire előálltam a farbával, hogy nem rossz a kamuzás, de nem visz sehová. Volt nagy meglepetés és zavar az arcán, mintha csak a Télapót kapta volna rajta valamelyik angyalkával. Azonnal kapta elő a személyijét, hogy nézzem meg. (Mégis csak van valóban hatósági személyes kisugárzásom?) Mondtam neki, hogy most elteheti, nem látnék benne olyat, amit nem tudok már magamtól is. Aztán napokig mentegetőzött. Élveztem, el kell ismernem.

Időközben Géza lelkét is ápolgatom. Nagyon édes exkolléga hegynyi depresszióval és negativitással, és imádnivaló közléskultúrával. Állandóan párkapcsolati válságban van. Meg anyagiban. És munkahelyiben. De mindig. Mostanság a párkapcsolatát boncolgatjuk együtt. Édes. Mindenben kikéri a tanácsomat. Az enyémet. Mikor a saját életemmel se tudok mit kezdeni. De persze osztom az észt, abban is jó vagyok. Egyszer csak kaptam tőle egy rendszámot. A csajáét. Ugyanmár nézzek rá. Hihetelen. Nem úgy hívják a csajt, ahogy az előadta neki. Neten ismerkedtek össze. Hallottatok már ilyet? :D :D :D

Géza kicsit pánikolósabb nálam. Előadta a sztorit, hogy mi lesz, ha éjszaka a csaj mikor nála alszik, beengedi a barátait, és elviszik Géza veséjét. Mi lenne? Az eszével úgyse mennének sokra... Na jó, azért van igazsága... És a paranoia ragadós. Így én is elkezdtem tovább ellenőrizgetni Márkot, már csak a saját szórakozásomra. Na, most figyelj. A barátnője a felesége. Nem 8 éve, hanem a dínók kora óta. Van két gyereke. Egy 25 éves fia, és egy 17 éves lánya. Ne matekozz. Durva, ami kijön...

Gondoltam, ez akkorát fog durrani, meg kell várni az alkalmat.

Húsvét hétfő. Márk locsolkodni indult, asszony nélkül. Mivel nekem is fiúkból áll a családom, így húsvét hétfőn egyedül voltam otthon. Na, eljött az én időm!

Márk felhívott, hogy vezet, de végre egyedül van, így nyugodtan beszélgethetünk. Nahát, kérdeztem, tényleg egydül mész locsolkodni? És a fiad nem megy veled?

A reakció nem maradt el, majdnem árokba hajtott, félrerántotta a kormányt rendesen. Szar ügy. Én jól szórakoztam. Azt a habogást hallanotok kellett volna! De utána mintha valami gát tört volna át, olyan lelkesen és átéléssel mesélt a gyerekeiről. Igazán elmondtam neki, hogy engem ez az egész nem zavart  volna, elvégre nekem is van férjem, gyerekem, amiről ő ugye tud is, mert én nyílt lapokkal játszottam. Igazán az fáj, hogy nem volt őszinte, pedig nem volt jelentőssége, illetve, hogy így már tudom, hogy nem ugyanazt keressük egymásban. Tehát tart, míg tart, míg mindkettőnknek jó, de nekem nem erre van szükségem.

 

 

 

0 hozzászólás
2017. május 3. szerda

4 Miklós fejezet

Ez egy szinte semmi sztori, de valamit elindított az életemben.

Miklóst az első munkahelyemről ismerem. Jó viszonyban voltunk, sokat beszélgettünk akkor, de nem személyes dolgokról.

Aztán munkahelyet váltottam, elsodródtam tőle, de ettől függetlenül pár év kihagyás után sokat beszélgettünk, egymásnak a mindennapi életében részesei voltunk.

Egy ideje felfigyeltem arra, hogy Miklós magányos posztokat és idézeteket ír ki.  Éppen Koszovóban van kint, katonai misszióban. Márciusban jön majd haza. Az eleve egy más állapot, élethelyzet, amibe ott belekényszerül. (Március van, hazajött, de ennek már nins jelentőssége...) Jobban szüksége volt a barátaira, mint máskor.

Virtuálisan egyre több időt töltöttünk együtt, és bár felmerültek szexuális tartalmú beszélgetések is közöttünk,  inkább éreztem benne a lelkem másik felét. Elmondtam neki a legbelső titkaimat, a napi gondjaimat, a félelmeimet és megosztottam vele minden boldog pillanatomat hosszú időn keresztül.

Tibi (a férjem) sajnos nagyon sokat iszik, cigizik, és az életét elsősorba a garázsban és a szomszéd Győzővel a kerítésnél tölti. Szexualisan szinte teljesen üres az életünk. Mintha egy baráttal laknék együtt,  csak az utóbbi időben sajnos még a barátság is meglazult.

Mivel az életemet Miklóssal beszéltem meg, nem tűnt fel, hogy Tibi ivószünetet tart. Ugyanis így (és sajnos  csak így) tűnt fel neki, hogy valakivel beszélgetek.

Ezután kutatta a facebookomat és az emailjaimat. Majd a telefonomat is igyekezett elvenni, hogy a viberemet is olvashassa.

Nem részletezném, csúnyán összevesztünk. Eljutottunk addig, hogy talán el kéne válnunk.

Miklós mindig kedves és megértő volt velem. Soha nem azt tanácsolta, amit hallani szerettem volna, hanem azt mondta, amit gondolt is. Ezt én nagyon sokra tartottam/tartom.

Tibivel az egyik durvább veszekedésünknél azzal fenyegetett, hogy Miklósnak ír a facebookon, igyekszik kiprovokálni belőle egy agresszívebb választ, és azt akár felhasználhatja ellenem is, ha esetleg válnánk, hogy a gyerekünket elvehesse tőlem. Természetesen tudom, hogy ez ennyire nem egyszerű, sőt, lényegesen több esélyem van nekem a gyermekfelügyeleti jogra, mint neki, de természetesen a fiam az életem, így érzékenyen érintett ez a megjegyzése.

Még akkor éjszaka írtam Miklósnak egy üzenetet, hogy Tibi mit talált ki, és kértem, hogy ne reagáljon semmire, amit ő ír neki.

Válasz nem érkezett. Viszont Miklós megszakított velem minden kapcsolatot. Semmire nem reagál. Ez a mai napig nagyon fáj nekem, mert úgy éreztem, ő a lelkem másik fele. De úgy látszik, félreismertem. Egyszer kértem tőle igazán kétségbeesve segítséget, és félretolva minden barátságunkat, elmenekült. Valahol megértem, gondolom nem akart belekeveredni (ennél jobban???) a dolgokba, de attól még nagyon fáj. Legalább egy indoklást talán tehetett volna...

De amit Miklósnak köszönhetek, az nem kevés. Rájöttem, hogy mit akarok a kapcsolatommal, hogy merre tart az életem. Már tudom, hogy egyszer fogok találni valakit, aki látja bennem az embert, a nőt és a biztonságot is egyszerre.

És amit a legnehezebb bevallanom: már tudom, hogy milyen könnyen szerelembe tudok esni. Mert nagyon hiányzik az érzés, hogy valakinek fontos vagyok. Hogy engem is lehet szerelemmel szeretni.

 

Köszönöm, Miklós.

 

 

 

0 hozzászólás
2017. március 20. hétfő

5 Az elhatározás megszületett

Nagy elhatározásra jutottam.

Követem anyukám példáját. Sajnos a válás nem is olyan egyszerű. A lelki dolga is gáz, mert alapvetően szeretem Tibit, és jó embernek tartom. De képtelen vagyok vele együtt élni.

Szexuálisan egy nagy nulla, és néha emberileg is csak pislogok, miket mond vagy művel.

A gond az, hogy a házunk közös, és természetesen hatalmas hitel csücsül a tetején.

Tehát eléggé számító kis kurvának érzem magam, de az egyetlen lehetőségem, ha mellette pasizok be. És ha találok olyan embert, aki szeret és elfogad mindkettőnket Endrével, csak és kizárólag akkor lépek tovább. Hárman már tudunk közöset létrehozni. Egyedül ehhez egyenlőre kevés vagyok. De lehet, hogy egyszer egyedül is képes leszek erre. Az lenne a legnagyobb boldogság nekem.

Addig sem tétlenkedem. Igyekszem a körülményekhez képest függetleníteni magamat. Csütörtökön elmentem és nyitottam egy saját bankszámlát magamnak. Eddig közös számlánk volt Tibivel. Ez még most is megvan. De a fizetésemet, jutalmamat, jutalékomat, és a családomtól kapott egyéb támogatást mostantól a saját számlámra kérem. És míg a fizetésemet továbbutalom a közös számlára, a többiről már én tudok dönteni, hogy mennyit tartok meg magamnak.

Ez elég durvának hangzik, de alapvetően Tibi is ezt csinálja. Az ő fizetésének egy része feketén jön, és a szülei is pénzelik. Tehát neki van tőlem független bevétele. Nekem nincs. És nagyon rosszul esik, amiket a pénzzel kapcsolatosan a fejemhez vág. Pedig sem a pénzt beosztani, sem értelmesen kezelni nem tudja, csak anyuci anyagai segítségével. Én ennél érettebb vagyok.

Tehát első körben szexuálisan függetlenné váltam Tőle. Ez már megy egy ideje... (a következő csínyem a fogamzásgátlás megoldása a tudta nélkül. Mert hánynom kell attól, hogy sose akart tőlem második gyereket, mikor tudta, hogy nekem ez az álmom, csak azóta, mióta lebuktam a Miklóssal való levelezgetéssel)

Ezután jön az anyagi tartalék képzése. Kiindulásnak a saját bankszámla. Ide is jöhet egy marha nagy pipa...

Már csak a szőke herceget várom a fehér lovával... Kár, hogy sose voltam türelmes.

És a végén: Viszlát, Tibi!

 

 

 

0 hozzászólás
2017. március 20. hétfő

0 névlista

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!
0 hozzászólás
2017. március 7. kedd

2 A félig temetetlen múlt

Talán ezt a részt a legnehezebb leírnom. De valószínű, hogy életem ezen szakasza befolyásolja leginkább az életemet.

Nekem mindig hosszú kapcsolataim voltak. A legrövidebb is fél évig tartott.

A legelső szerelmem egy gyerekszerelem volt. Andrásnak hívták a fiút. Egy iskolába jártunk általánosban. 14 évesen jöttünk össze, és 4 évet voltunk együtt.

Sok mindent átéltünk együtt.

Vele vesztettem el a szűzességemet. Mondjuk ő nem velem, mert én két évet vártam ezzel, neki nem volt ennyi türelme...

Amíg együtt voltunk, meghalt rákban az anyukája. Ők ketten laktak együtt. Így egyedül maradt. Az anyukáját végig és folyamatosan együtt gondoztuk. A végén amikor már a mosdásban, és a mosdóhasználatban is segítségre szorult, volt hogy én tettem meg, amit kellett, mert neki nem volt könnyű a saját anyukáját ilyen állapotban látni. Nagyon szerettem ezt a fiút. A sors iróniája, hogy a mostani otthonomból rálátok arra a temetőre, ahol édesanyja fekszik. Néha kijárok hozzá.

Miután az anyukája meghalt, papíron apukájához költözött, mert még kiskorú volt, de a valóságban egyedül maradt az anyukájával közös lakásban. Rengeteget voltam vele. Borítékolható volt, hogy az élete nem fog jó irányba haladni. Ez sajnos rajtam is visszaütött. Kontroll nélkül maradt. Hogy pénze legyen, kiadta az egyik szobát bérbe. Egy ismerősén keresztül, aki a "szárnyai alá vette". Ezek sajnos nem igazán jó szárnyak voltak. A bérlő lányok gyorsan cserélődtek, és mind egyazon szakmát űzték az utcán.

András is belekerült ebbe a társaságba. Később már nem csak a fedelet biztosította a lányoknak, hanem felügyelte is őket.

A gyerekkori legjobb barátját Lalinak hívják. Lali is velünk járt annó általánosba. Egy este András felhívott magához. Ott volt Lali is. Elkeztünk boros kólázni. Aztán valahogy már csak én ittam. Sose voltam az alkohol barátja, talán mert apukám is alkoholista volt. A végén már nem bírtam inni se. Ültem az ágyon, Lali a hátamat tartotta, mert ülni se bírtam igazán. András előttem, fogta a poharat, amit én is fogtam, mert már tartani sem bírtam biztosan. De még mindig itattak. Aztán megijedtek, hogy valami bajom lesz a sok alkoholtól, ezért levetkőztettek, és a fürdőszobában lemosdattak. Aztán befektettek az ágyba. De mindketten mellém feküdtek. András lefogta a kezemet, Lali pedig a lábam közé nyúlt. Sikítoztam.

A következő emlékem az, hogy a wc-n ülök és mindent összehányok.

Saját emlékem nincs arról, hogy mi történt.

Ezek után még egy ideig Andrással voltam, mert féltem vele szakítani. Végül megtette ő. Összejött egy barátnőmmel.

Később megkeresett, hogy velem szeretne lenni. Annyira lovagias volt, hogy felajánlotta, hogy ha kibékülök vele, szakít a barátnőmmel. (Hát nem drága?)

Elküldtem a fenébe. Ez a beszélgetés a lépcsőházunkban zajlott, a 9. és a 10 emelet közötti lépcsőfordulóban. Miután elküldtem, felálltam, hogy hazamenjek. Amint felálltam, ököllel bevágott a szemem alá, és lelökött a lépcsőn. Fél emeletet estem.  Két hétig nem tudtam iskolába menni. Anyukám és az osztályfőnököm igazolták.

Ezután összejöttem Patrikkal. Patrik is a mi lakótelepünkön lakott. Fél évet voltunk együtt. Ugyanis András állandóan utánam jött, fenyegette Patrikot és engem is. Tudtam, hogy messzebbre kell mennem.

A következő barátom Balázs volt. Balázs Zsámbékon lakott. Hamar hozzáköltöztem. Ott nyugalmam volt, András már nem jött el odáig.

Elkezdtem időközben dolgozni is. Az első főállású munkahelyem egy közeli magángimi lett, amit nagyon szerettem.

4 évet voltunk együtt Balázzsal, majd azért szakítottunk, mert megcsalt, de őt nagyon szerettem.

Visszaköltöztem a pesti lakótelepre. András addigra börtönbe került.

Közben megismerkedtem Tibivel, aki később a férjem és gyermekem apja lett.

Lali viszont mikor megtudta, hogy újra a közelben vagyok, keresni kezdett. Sok mindenről beszélgettünk az elején. Én hülye meséltem neki a férjemmel kapcsolatos gondjaimmal is, amik a ritka nemi együttléteinkkel kapcsolatosak.

Ekkortájt mesélte el Lali, hogy pontosan mi is történt azon a napon Andrásnál. Addigra már sajnos újra sok mindent tudott rólam, saját magam meséltem el neki a gyenge pontjaimat.

Így egy kibogozhatatlan kapcsolatba kerültünk, aminek az alapja zsarolás és érdek volt, aminek következtében újra együtt voltunk mint férfi és nő. Ez rendszeressé vált.

Senkinek és semminek éreztem magam. A férjemmel romokban volt a kapcsolatunk, Lalival meg... erről beszélni is nehéz, mi minden tartott össze minket. Többször próbáltam kikeveredni ebből a kapcsolatból, de őszintén megvallom, sokszor mégis én táncoltam vissza.

 

 

 

0 hozzászólás
2017. március 3. péntek

1 Hát itt vagyok...

Nem tudom,  hogy mi lesz ebből... de próba szerencse.

Régóta agyalok azon, hogy talán ki kéne írnom magamból a gondolataimat, hogy a közléskényszeremmel ne hozzam magam fájdalmas helyzetekbe. Aztán végül mikor Ottó megosztotta velem a saját blogját, azzal indult el az enyém.

Ma egy félmagányos péntek estém van. Tibi polgárőrködik, én meg Endrével töltöm az estémet. Szeretem ezeket az estéket.

Március eleje van. A levegőben érezni a tavasz ígéretét, a munkában érezni az első félév adófizetési határidejét... Fáradt vagyok. Kicsit túl a jóleső fáradtságon.

Ma már túl is lőttem az emberekkel való bunkóságommal két adózónál is. De ők se voltak százasok, így még nincs igazán bűntudatom.

Karcsi ma a külföldi  csodamercije vámoltatásával és regadójával szórakoztat. Az egész helyzet egy nagy vicc. A szemelyével együtt. És én is röhejes vagyok, hogy mindig segíteni akarok neki. Ezt valahogy mostanság többen is az orrom alá dörgölték. Kösz Miklós, Anita, Lujzi és Tamara!

Többek közt ezért is kell már ez a blog a lelkemnek.

0 hozzászólás